A talált gyémántoknak körülbelül csak negyede teljesen színtelen; az erősen színezett, átlátszó kövek nagyon ritkák. A színes, átlátszó gyémántokat fantázia-gyémántoknak (fancy diamond) nevezik; ezek a drágakőtől megkívánt minden tulajdonságot egyesítenek magukban: nagy keménységet, erős fényt, tökéletes tüzet, színszórást, átlátszóságot és szép színt.
A karát kifejezés a szentjánoskenyérfa termésének nevéből ered. Ebből alakult ki, hogy egy karát 200 milligramm.
Kristálytani felépítésének megfelelőlen a gyémánt egyszerűen fénytörő. Néha azonban egyes gyémántokban rendellenes kettős-törés is megfigyelhető, amit a folyadékzárványok okoznak.
A gyémánt dörzsölésre pozitív töltésű lesz. A dörzsölés folytán keletkezett töltés különböző ideig tart. A gyémánt legfeljebb fél óráig marad töltött, ellentétben például a zafírral, ami 5-6 óráig, vagy a topázzal, ami 32 óráig.
A gyémánt a röntgensugarakat teljesen átbocsátja, úgyhogy a röntgensugárral való átvilágítás segítségével igen könnyen megkülönböztethető a topáztól vagy a kvarctól, amelyek félig, vagy az üvegutánzatoktól, amelyek egyáltalában nem bocsátják át e sugarakat.
A gyémánt igen jó hővezető, ezért hideg tapintású, hidegebb, mint például a gyengébb hővezető üveg.
A gyémánt keménysége valamennyi természetben is előforduló ásvány keménységét messze felülmúlja, ezért csak saját porával csiszolható.
A világ egyik legrégebbi könyve a Kínában talált Gyémánt szútra, mely Buddha tanításait írja le.
A könyv címe szimbolikus: egy gyémánt pengére vonatkozik, mely átvágja a hétköznapok illúzióját, megvilágítva az igazat és örökkévalót. A drágaköveknek is nagy jelentősége van a buddhizmusban: a hármas kő Buddhát, a dharmát és a sanghát szimbolizálja.
A meteoritbecsapódások során fellépő nagy nyomás szintén segíti a gyémántok képződét. Az ilyenkor keletkező gyémántok rendszerint kicsik, gyakran mikroszkopikus méretűek (nanogyémántok). E gyémántokat a földtörténeti impakt-kráterek beazonosításához használják.
A természetes gyémánt képződése nagyon speciális feltételeket igényel.
A gyémánt nagy nyomáson (4500-6000 MPa) képződik magas széntartalmú anyagokból átlagosan 900-1300 °C közötti hőmérséklet-tartományban. Ezen feltételek a földkéreg kontinentális lemezei alatti litoszférikus köpenyrészben adottak, illetve meteoritbecsapódások helyén.
A gyémánt értéke nagy mértékben függ a kő minőségétől, nagyságától, színétől, tisztaságától. E tulajdonságokhoz járul még a csiszolás minősége.
Az említett tulajdonságokon kívül a gyémánt árát egyéb tényezők is befolyásolják, különösen az ajánlat és kereslet kérdése. Ma a kereslet és kínálat mesterséges egyensúlyban való tartásával nagy áringadozások csak ritkán fordulnak elő.
Mivel az ipar évente jóval nagyobb mennyiségű gyémántot igényel, mint amennyit a természetes forrásokból elő tudnak állítani, kifejlesztették az úgynevezett mesterséges gyémántokat a hiány pótlására. Az első mesterséges (vagy szintetikus) gyémántokat az 1950-es években gyártották le, napjainkban a technológia fejlődése révén lehetőség nyílt drágakő minőségű kövek előállítására is.
Kristálytani felépítésének megfelelőlen a gyémánt egyszerűen fénytörő. Néha azonban egyes gyémántokban rendellenes kettős-törés is megfigyelhető, amit a folyadékzárványok okoznak.
A gyémántiparnak két ága van: a drágakőnek alkalmas gyémántok értékesítése, és a gyémántok értékesítése ipari alkalmazások számára.
A csiszolási keménység a legnagyobb az oktaéderlapon, legkisebb a kockalapon és közepes a rombdodekaéder lapjain. A különböző lelőhelyekről származó gyémántok eltérő keménységűek. Gyémántcsiszolók adatai szerint a legkeményebb az ausztráliai és legkisebb keménységű a dél-afrikai gyémánt, az indiai keményebb, mint a brazíliai. Ezt a különbséget a belső felépítéssel és a zárványok milyenségével magyarázzák.
A gyémántok nagysága igen változó, többnyire nem érik el az egy karátot; a néhány karátos kő még elég gyakori, de a 20 karáton felüliek már ritkábbak. A 100 karátot vagy ennél is nagyobb súlyt elérő kristályok pedig már ritkaságszámba mennek.
Kanadában bárkiből lehet gyémántbányász egy napra
Ha a Diavik és Ekati bányákba látogatunk, és nyers gyémántot találunk, eltehetjük, a tulajdonosok fizetnek nekünk érte.
Egy gyémánt átlagosan 35 százalékot veszít a súlyából a bányászat során
Másik 30 százalék a csiszolás során veszik el. Egyes helyeken a 35 százalékos súlyvesztésért elbocsátás jár, 25 százalék esetén pedig a legjobbak között lehetsz.
Valószínűleg számtalanszor volt már gyémánt a legtöbbünk szájában
Ha fogorvoshoz megyünk, szinte biztos, hogy gyémánttal bevont fúrófej vár minket.
