Gyémánt ékszerét a helyszínen felbecsüljük és készpénzért megvásároljuk, amennyiben a kő 0.1 ct (kb. 3mm átmérőjű) méretet meghaladja.
Itt találja az értékbecslést segítő űrlapunkat
A gyémánt értéke az alábbi szempontok alapján lesz meghatározva
gyémánt értékbecslése
A kisebb köveknél az értékesítési ártöbbletet a magasabb csiszolási költségek okozzák. Egy egykarátos kő csiszolásához sokkal kevesebb munka és gyémántpor szükséges, mint 10 olyan kisebb kő megcsiszolásához, amely összesen tesz ki egy karátot. A nyers kövek ára körülbelül nyolcada-tizede a csiszoltakénak. A gyémánt értéke nagy mértékben függ a kő minőségétől, nagyságától, színétől, tisztaságától. E tulajdonságokhoz járul még hozzá a csiszolás minősége. Az említett tulajdonságokon kívül a gyémánt árát egyéb tényezők is befolyásolják, különösen az ajánlat és kereslet kérdése. Ma a kereslet és kínálat mesterséges egyensúlyban való tartásával nagy áringadozások csak ritkán fordulnak elő.
A drágakőként felhasznált gyémánt értékét a 4C alapján határozzák meg:
- Colour (szín)
- Clarity (tisztaság)
- Carat (tömege karátban)
- Cut (csiszolás)
Szín (colour)
Az ékszerminőségű gyémántok értékének meghatározó jellemzője a színük. Leszámítva a ritka, színes gyémántokat (rózsaszín, kék) a kövek értéke annál magasabb, minél fehérebb a színük. A gyémánt általában a sárga szín irányába tér el a fehértől, az árnyalatokat sokféleképpen jelzik, a legelterjedtebb skála az ábécé betűit használó, amely a „D” betűtől, a legfehérebb minőségtől indul.
- D, E (River) – kitűnő fehér
- F, G (Top Wesselton) – finomfehér
- H (Wesselton) – fehér
- I, J (Top Crystal) – gyengén árnyalt fehér
- K, L (Crystal) – árnyalt fehér
- M, N (Top Cape) – gyengén sárgás
- O, P (Cape) – sárgás
- Q, P (Light Yellow) – gyengén sárga
Többféle osztályozás létezik, például GIA, CIBJO, de ezek nagyon hasonlítanak egymásra, a kövek értékelésekor gyakorlatilag ugyanazt az eredményt adják.
A kövek színének osztályozására két módszert alkalmaznak:
- a gyémántműhelyekben úgynevezett mesterpéldányok (masterstones) találhatók minden színfokozatból, és az új gyémántokat ezekhez hasonlítják
- a szín megállapítására használják az 1972-ben feltalált Gran kolorimétert (nevét feltalálója, Paul Gran után kapta) is, mely ±½ pontossággal megállapítja a színfokozatot.
Tisztaság (clarity)
A gyémánt tisztasága azt mutatja, hogy egy kristály színe mennyire egyenletes eloszlású, átlátszóságát csökkentik-e zárványok vagy sem, hogy található-e hiba (mikroszkópikus repedés, belső gyémántkristály, stb) a drágakőben, és ha igen, az milyen mértékű. Minél nagyobb vagy több zárvány található benne, a gyémánt értéke annál alacsonyabb lesz, mivel fényvisszaverő képessége, átlátszósága romlik.
IF – tökéletes tisztaságú gyémánt
VVS1, 2 – rendkívül apró, szakértők számára is csak nehezen felfedezhető zárványokat tartalmaz
VS1, 2 – nagyon kicsi, csak tízszeres nagyítással észrevehető zárványokat tartalmaz
SI1, 2, 3 – tízszeres nagyítóval könnyen felfedezhető zárványokat tartalmaz
I1, 2, 3 – közepes, szabad szemmel is látható zárványokat tartalmaz
P1, 2, 3 – nagy, szabad szemmel is jól látható zárványokat tartalmaz
A gyémántok tisztaságának ellenőrzését tízszeres nagyítás alatt végzik. Mindent, ami ilyen nagyítás mellett látható, zárványnak neveznek. A zárványok rontják a drágakövek minőségét, mert csökkentik az átlátszóságot és hatással lehetnek a kő színére is. Az értékcsökkentő hatás elhelyezkedésüktől, méretüktől és intenzitásuktól függ. Leggyakoribb zárvány a grafit.
Egy gyémánt tisztaságát több tényező is befolyásolja:
- a zárványok mérete – minél nagyobb egy kő ásványtartalma, annál kisebb a tisztaságának fokozata
- a zárványok száma – minél több zárvány található egy kőben, annál kisebb tisztaságának fokozata
- a zárványok helyzete – egy zárvány akkor a legláthatóbb, ha közvetlenül a fazetták alatt helyezkedik el. A pavilon zárványai többszörösen is visszatükröződnek a kövön, ezért reflektoroknak is nevezik őket. A zárványok kevésbé észrevehetők, ha a korona fazettái alatt találhatók, vagy a rundiszt mentén.
- a külső és belső hibák természete – a belső hibák a zárványok, ezek változó alakúak és méretűek lehetnek. A felületi, azaz külső hibák a fazettákon megjelenő abráziók, karcok, üregek, csiszolásnyomok stb.
- a hibák színe – ha a hibák (elsősorban zárványok) helyi elszíneződéseket okoznak, melyek eltérnek a gyémánt eredeti színétől, lecsökken a kő tisztaságának fokozata
Méret (carat)
A karát a drágakövek tömegének megadására használt mértékegység. 1 karát = 0,2 g. (Nem összetévesztendő a nemesfémek finomságát jelző karáttal.) A gyémánt karát súlya 1913 óta egységesen 200 mg. A drágakövek értékét karátárban határozzák meg, azonban ez nem lineárisan növekszik: pl. egy 2,0 karátos gyémánt akár négyszer annyiba kerülhet, mint 1,0 karátos társa.
Csiszolás (cut)
A csiszolás és fényezés azon eljárások, melyek során a kő természetes rejtett szépségeit, tüzét, színszórását a legjobban érvényre juttatják. Különbség figyelhető meg a keleti és európai csiszolási mód között. Az európaiak arra törekednek, hogy a csiszolással a lehető legtöbb szépséget hozzák ki a kőből, így az sokat is veszít súlyából, míg a keleti csiszolási mód arra helyezi a fősúlyt, hogy a kő súlyából minél kevesebbet veszítsen.
A leggyakoribb csiszolási formák: briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), pendeloque (körte) vagy briolett (csepp), szív alak. Emellett úgynevezett fantázia csiszolások is léteznek, általában gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges sajátosságok miatt alakítanak ki ilyeneket.
Forrás Wikipedia
